3 hónap

Sziasztok!

Ismét én, hiszen február 28-án lettem három hónapos.

Anya meg apa csak kapkodja a fejét... Én már nem, én már szépen tartom, na jó, néha még kicsit elfáradok akkor lebukik a fejem, de az az igazság, hogy egy kicsit azért nehéz és jó kondi kell hozzá, hogy sokáig tartani tudjam. De edzem magam szorgalmasan, nagyon szeretek nézelődni mindenfelé.

A többi izmomat is erősítem, nagyon szeretem, ha felhúznak ülésbe, le sem akarok utána feküdni, mert sokkal jobb ülve szemlélni a világot, mint fekve, úgy minden sokkal érdekesebb. Sőt, ki is rúgom magam, csak azt még nem nagyon engedik, pedig az lenne az igazi, ha már állva tudnék nézelődni... Anya mindig azt mondja, hogy még nem szabad erőleteni a lábacskáimat, erre néha kicsit elszomorodok, de még sajnos ő az erősebb, így nincs mit tenni, maradok ülve, fekve. De lesz ez majd még másképp is! Fekve azért mindig emelgetem a lábamat, és néha már sikerül az oldalamra fordulni, ami szintén nagyon tetszik nekem.

Nagyon szeretek beszélgetni, mindenkivel szoktam dumálni: a halaimmal, a cicás képemmel, a kutyámmal, de a legjobb, ha anyával, meg apával, vagy a nagyikkal és a nagypapákkal lehet dumálni, mert ők olyan ügyesen válaszolnak is, hogy mindig jókat nevetek rajtuk. Apára egyszer már rá is kacagtam hangosan, olyan jópofa dolgokat csinált!

Járunk anyával baba-mama tornára. Az is jó, mert akkor anya hasán üldögélve lehet nézelődni. Igaz, anya néha nyöszörög, hogy jó kis súlyom van, meg hogy majd nem kapok vacsorát, de nem veszem komolyan, inkább kinevetem - olyan viccesen néz ki, miközben ott tornázik, vagy mi...

Különben már két kötelező szurin is túl vagyok. Az első nagyon megviselt, nagyon fájt a pocakom, nagyon szomorkodtam 2 napig... A másodikat már jobban bírtam, de most meg kicsit hőemelkedésem volt... Mindig van valami, de azért hősiesen tűrtem a kiképzést, mondta is anya meg apa, hogy egy igazi kis hős vagyok.

5800 gr és 61 cm magas vagyok különben. A doki bácsi meg a védőnéni nagyon meg voltak velem elégedve. Csak ne szúrkálnának is néha, különben ellenék velük... Rájuk is nagyon mosolyogtam a rendelőben, ezért ők is lefényképeztek...

Sokat sétálunk anyával és jókat csavargunk apával. Jövünk-megyünk, már sok helyre együtt indulunk, együtt intézünk egy csomó mindent. Olyan jó nézelődni a nagyvilágban. Persze azért még gyakrab elfáradok, olyankor alszom nagyokat. Különösen az autóban. Az nagyon jó, mert brummog, zörög és elringat...

Küldök néhány képet, de mostmár majd remélem mindannyiótokkal személyesen is találkozom.

Puszi mindenkinek: Áron-baba, Zsuzsi-anyu, Géza-apu

előző bejegyzés: 2008. január 29., 23:09:00

következő bejegyzés: 2008. március 3., 22:51:00