minden Áron blog... HU!

Amit elfelejtettem eddig ekújságolni, pedig már egy ideje fennáll ez az állapot: növesztem erőteljesen a fogacskáimat! Először a doki bácsi a 2 hónapos oltás idején vette észre, alig akart hinni a szemének, hogy már ilyen korán rákaptam erre a tevékenységre, de aztán belátta, van ilyen. Azóta hétről-hétre küzdök , de még nem bújt ki egyik sem. Vannak napok, amikor nagyon szomorú vagyok, mert fáj az egész ínyem, de vannak napok, amikor semmit sem érzek. Anya rendes, mert masszírozza rendszeresen nekem. Bár eleinte kicsit mérges voltam rá, mert valami nagyon durva folyadékkal próbálta kenegetni masszírozás közben, amitől szörnyen lezsibbadt az egész arcom... Na, erre nagyon kiabáltam anyával, de azért eltartott egy ideig, mire felfogta, hogy valami mással kellene próbálkozni. Végl azért sikerült neki, úgyhogy keresett egy kenőcsöt, amit viszont nagyon szeretek, miközben avval masszírozgatja az ínyemet, még el is szoktam szunyókálni egy kicsit.

Aztán még a 3 hónapos szuri uután anyáék átköltöztettek a saját szobámba! Na, ez aztán a nagy kaland! Hogy ott mennyi érdekesség van! Nagyon-nagyon tetszik a dolog! Szép képek a falon, tök jó lámpa, hempergő, játékok... Írtó jó hely! Aki jön hozzám látogatóba, mindenkinek megmutatom, had irigykedjen... Élvezem nagyon az új helyemet. És mióta ott alszom egyedül, azóta nem kelek fel éjszaka, alszom hajnalig. Így a napitendem kicsit átalakult, de nagyon kényelmes nekem. Hajnalban reggelizek 5 óra felé, aztán alszom tovább, reggel 9 kor nassolok megint, 1 kor ebédelek, 5 kor uzsizok, ami előtt nagyon jókat sétálunk anyával mindenfele, és 8 után fürdés apával, aztán vacsi és alvás... Jól érzem magam, elégedetten nézelődöm mindenfelé és nagyokat mosolygok mindenkire!

Ezen kívül megkaptam a 4 hónaposoknak járó szurit is. Szerencsére már olyan nagy és erős fiú vagyok, hogy kicsit sem viselt meg a dolog, sőt, amikor beadta a doki már meg sem szólaltam. Igaz, ez azért is volt, mert éppen vadul udvaroltam a védőnnéninek, a doki meg közbekontárkodott. Rá is kiabáltam, de aztán újra a hódító hadműveletemmel foglalkoztam. A lányok sokkal érdekesebbek, mint a fiúk, úgyhogy nem sok időt pazaroltam a dokira!

Képzeljétek, nagyon jó dolog ücsörögni! Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én már nem is nagyon szeretek feküdni,miót arájöttem, hogy ülni is lehet. már séta közben is, ha már szunyókáltam egy picit, addig veszekszem anyával, amíg fel nem ültet a babkocsiban. Úgy sokkal több mindent látok, sokkal jobban meg lehet mindent figyelni. Mondjuk egyedül még nem tudok felülni, vagy ülve maradni, de nagyon sokat gyakorlatozom, úgyhogy remélem mielőbb sikerülni fog!

Nagyon szeretek izegni-mozogni! Minden érdekel, mindent megnézek, megfigyelek. Már rájöttem arra is, hogy a fürdőszobában van egy része a falnak, ami más, mint a többi: amikor odaállunk, akkor valaki utánozza az én mozgásomat. Ha emelem a kezem ő is emeli, ha mosolygok, ő is mosolyog. A titkára még nem jöttem rá, de nagyon tetszik! Szeretek ott lenni.

Nem csak mocorogni szeretek, hanem beszélgetni is. Mindenféle hangokat adok ki, mondok mindent, ami csak eszembe jut - egyfolytában. Ez persze akkor a legjobb móka, ha figyelnek is rám, és ismételgetik amit mondok, de a halaimmal, a nyulammal és egyéb barátaimmal továbbra is jókat szoktam dumcsizni.

Különben mostmár mindent megfogok. Elengedni azt nem nagyon szeretem a dolgokat, de jól megfogni igen!

Próbálkozom a fordulással is, aval még azért vannak nehézségeim, de ezt is gyakorolom szorgalmasan. Az oldalamra már bagyon jól fordulok, a többi még alakul!

Nagyon-nagyon élvezem a társaságot! Olyan jó, amikor nagy a nyüzsgés körülöttem! Ilyenkor nem is alszom, és csak jó gyorsan eszem direkt, hogy nem kelljen mellőznöm a pezsgést. Azért el is szoktam ebben fáradni, de akkor is nagyon jó.

Különben evés közben is nagyon jó nézelődni. Meg néha megállok és beszélgetek anyával közben. Mondjuk ilyenkor anya mosolyog, de nem nagyon válaszolgat, úgyhogy általában inkább eszem. Ilyenkor nem annyira van beszélgetős kedvében.

Továbbra is járunk néha tornázni, ami még mindig nagyon szórakoztató nekem. Mostmár ha jobb lesz az idő megyünk remélem gyakrabban is.

Annyi inden van mindig, de most éppen csak ennyi jutott eszembe... Megyek visszaosonok az ágyamba, nehogy anyáék megneszeljék, hogy megint gépezetem titokban...

És a végén álljanak itt a száraz tények rólam: 62 cm magas vagyok éppen és 6350 g a súlyom.

Mindenkinek nagyon szép tavaszt kívánok, és remélem mindenkivel sokat és sokszor játszhatok majd!

Puszi: Áron-baba (Zsuzsi-anyu, Géz-apa)