minden Áron blog... HU!

Öt hónaposnak lenni nagyon nagy kaland! Már megtanultam a hasamról a hátamra fordulni, és egész jól megy már visszafelé is, bár még pontosítanom kell a technikámat. Hason fekve nagyon más ám a "világ-nézetem", imádom így szemlélni a dolgokat. Igaz, ha nem sikerül a hátrafordulás, akkor kicsit elfáradok, ilyenkor kiabálnom kell anyáéknak, hogy segítsenek, mert "egyedül nem megy"... Nagyon sokat mocorgok, ficánkolok, nagyon szeretek mindent alaposan megszemlélni, minden nagyon érdekel. Már a szájamba tudom venni a lábujjaimat is. Legjobban az érdekel már, hogy hogyan kellene nekem is ücsörögnöm egyedül, mint a nagyoknak, meg azt is figyelem folyton, hogy hogyan változtatnak olyan gyorsan helyet... Anya is olyan: egyszer itt bukkan föl, egyszer ott... Eltűnik, aztán visszajön... Mondjuk azt is észre vettem már, hogy gyorsabban előkerül valaki, ha kiabálok kicsit, amikor egyedül maradok... Figyelek ám! Úgyhogy most ezeket a dolgokat kell tanulmányoznom a következő időkben mélyrehatóbban. Hát és a hangok! Észrevettem azt is, hogy mindenféle hangok jönnek mindenhonnan, például belőlem is. Vannak mély, morgós, és magas sikongatós hangjaim, és ezek között mindenféle. Figyelem a többieket is, milyen hangok jönnek belőlük, és nézem mindig honnan, hogyan: az arcuk közepén van egy kis nyílás onnan jönnek a hangok és a levegő, apa néha megfújkodja a hasamat, ami nagyon csikiz, olyankor nagyon kacagnom kell. Jaj! Kacagás... mostanában nagyon jókat kacagtam is párszor. Először, amikor apa végre feltette a függönyömet, amit karácsonyra kaptam, hát... gurultam a kacagástól, annyira tetszett! Aztán, mikor apa megmozgatta a szobámban a lámpán lévő repülőket. Az is óriási volt! Egyik este meg egész este csak kacagtam, amikor rájöttem, hogy a nagyok is összemennek néha. Apa leült, felállt nekem egész este, én meg csak kacagtam, hahotáztam nagyon! Apa kicsit kifáradt a végére, de azért nem bánta.

Na, aztán anya megint kitalált nekem mindenféle furcsaságot. Például azt, hogy délelőttönként, amikor már kicsit pihentem, akkor ad nekem különböző érdekes dolgokat, amik nem hasonlítanak a tejecskére... Ő mindig nagyon vigyorogva mondogatja, hogy "Most almát kóstolunk. Most őszibaracklevet. Ez pedig a szőlőlé." De azért én kicsit bizalmatlanul kezelem ezeket az akcióit. Mindig nagyon vigyorog, ami nagyon jó, de azért néha vigyázni kell vele, erre is rájöttem ám már. A napokban megint nagyon vigyorogva támad a nagy zörgő gépével, amire egy kis csövet szerel és azt az orromba dugja... Hát, ez továbbra sem a kedvencem!

Szóval kóstolgatunk leveket. Először mindegyik kicsit fura volt, de végül is nem rosszak, megszerettem mindet a végére. Erre jött megint valami okossággal: sárgarépapüré. Erre azért nem tudtam felhőtlen lelkesedéssel reagálni. Első nap jól ki is köptem mind a három kanállal! Na nehogy már! De aztán másnap már nem tűnt olyan szörnyűnek, de azért mindent jól összekentem, harmad napra meg már egész jól elvoltam vele. Anya meg persze vigyorgott nagyon, meg apa is, és persze erre már én is, úgyhogy elvoltunk! Az a jó ezekben a cuccokban, hogy kanállal kapom, és azt én is tudom fogni, sőt kicsit csendesen, két adag között még az ínyemet is tudom masszírozgatni a kanálla, így végül is még haszna is van a dolognak ... lehet játszani is kicsit közben és nem is viszket annyira az ínyem...

Igen, az utóbbi napokban sajnos be van dugulva gyakran az orrom, így nem kapok rendesen levegőt, ami nem annyira jó. De a zúgó gépes pucolás sem jó! Remélem, hamar elmúlik, mert különben nagyon élvezem a jó időt, a napsütést, a virágillatot, van, hogy szinte egész nap kint vagyok a levegőn, csak enni járunk haza! Séták közben már nem alszom mindig. Sokat vagyok ébren is, nézelődöm, hallgatózom, figyelek ... ilyenkor is. Ha unom már fekve, akkor kicsit kiabálok anyára, ilyenkor ő félig ülő helyzetbe emeli nekem a babakocsit. És ilyenkor aztán kitágul a világ! Ez szuper, nekem elhihetitek! Így aztán tényleg van mit nézni, tanulmányozni, figyelni! Imádom!

A fogacskáim néha nagyon dolgoznak, néha nyugodtabbak. Néha éjszaka is felébredek, mert fájnak, ilyenkor anya vagy apa bekenegeti nekem, aztán tudok tovább pihenni. De vannak napok, amikor nem érzem őket annyira, csak úgy elviselhetően. Anya szerint már látszik azért valami eredménye a küzdelmeimnek, alul a jobb 1-es, fölül a bal 1-es már kezd kandikálni... Hiába - fogorvos a családban...! Mostanában hátul is nagyon mocorognak ... különben. Úgyhogy mindent rágok, harapok, cincálok. Ez kicsit segít.

Hosszú lett a levélkém, sok minden történik valóban velem.

Várok mindenkit, aki erre jár, puszi mindenkinek!

Áron-baba, Zsu-mama, Géz-apa