minden Áron blog... HU!

Aztán ez az állás dolog... Nagyon jó! Két lábon állva nézelődni, beszélgetni az komoly dolog. Egyre jobban belejövök. Amikor itthon anyáék a járókába tesznek, már mindenféle dolgot próbálgatok állva: kapaszkodva lépegetni próbálok - egyre határozottabban, lehajolok játékokért és már nem mindig dől el, sőt egyre inkább azt veszem észre nem nagy ügy felvenni valamit magam mellől, simán megfordulok és háttal a rácsnak is álldogálok (magam mögött persze azért még fogódzkodom), néha próbálom egy-egy pillanatra elengedni a rácsot és akkor is állva tudok maradni és nagyon könnyen le tudok ülni a rács mellett, majd ha akarom, felhúzom magam ismét állásba. Hát, mit ne mondjak, folyton gyakorolom ezeket a mutatványokat, kitartó vagyok, de fejlődök is napról-napra, nincs gondom.

Különben azért ülve is szeretek játszani. Anya le szokott teríteni egy nagy lepedőt a nappali közepére és mindenféle érdekességeket szerezhetek magamnak a kis asztalról. Ha már lerámoltam mindent, ami nem volt a helyén szerintem, akkor szívesen el pakolászok ülve egy ideig.

Ezen kívül a kis fiókos szekrény még a kedvencem. Nagyon jól lehet abban is rendet tenni, csak sajnos valaki mindig visszateszi a dolgokat, amiket kirámolok kemény munkával... De egyszer kiderítenem ki pakolászik itt nekem állandóan!

Tanulmányokat is folytatok: tanulmányozom nagyon elmélyülten a gravitációt... Érdekes jelenség és makacs dolog - lássuk be. hosszasan megfigyelem hogyan repülnek lefele a tárgyak, milyen hangot adnak, hol koppannak, merre esnek... El lehet játszadozni hosszasan, csak legyen, aki a kezem ügyébe ad különböző tárgyakat a tanulmányokhoz...

Nagyon szeretek beszélgetni is - még mindig. Ez olyan izgalmas! Pl. rájöttem, hogy tudok berregni, ami vicces, így sokat berregek, de azt is sejtem már, hogy anya mire mondja azt, hogy "GOMB". Azt hiszem értem mire gondol. Meg azért már van pár dolog, amit még sejtek, kicsit értek is. Anyáék nagyon jó beszélgető partnerek! Ha kérdezem őket válaszolnak készségesen, nagyon jól el lehet velük beszélgetni most már.

Tudom ám azt is, hogy merre vannak a repülők. Fent, képzeljétek el! A repülők a fejünk felett zúgnak, nem esnek le és nagyon tetszenek nekem. Hát még az autók és a motorok... Hmm, azok ráadásul közel is vannak. Imádom figyelni, ahogy elhúznak sorban, egymás után. De a legeslegjobban azt szeretem, ha apa megengedi, hogy vezessek én is egy kicsit! Az annyira jó, hogy nagyon nehéz mindig abbahagyni...

Voltam megint Kisnánán, a Mártában két napot. Nagyon jó volt! Nagyon sok érdekesség volt ott, pl. cicák. Fura kis jószágok, jókat nevettem rajtuk, képzeljétek el, négy lábon közlekednek és valami hosszú antenna szerűség áll ki belőlük, amit el akartam érni, de nem sikerült. De még sok-sok bogárka, virág, levél, kisgyerek, felnőtt... Csupa vicces, érdekes dolog. Jó buli volt.

Aztán voltam még vendégségben egy kis cimborámnál is, ő is érdekes volt. Mindenáron mászni akart, hiába mutattam neki, hogy hogyan kell felállni...