11 hónap

Kedves Mindenki!

Némi késéssel, de töretlen lelkesedéssel adok hírt viselt dolgaimról...

Az igazság az, hogy már annyi, de annyi minden dolgom van, hogy bár eszembe jut rendre, hogy írnom kellene, nem jut rá időm...

Lássuk röviden az elmúlt hónap eseményeit:

Amint betöltöttem a 10 hónapot, rögtön másnap rájöttem, hogy tudok én kapaszkodás nélkül is közlekedni, mit nekem fogódzók és egyéb segédeszközök. Ettől az egész család élete még egy kicsivel mozgalmasabb lett, nekem rengeteget kell sétálnom, anya, apa és mindenki, aki lát, nagyon kell, hogy figyeljen rám, nehogy valami baleset érjen járás közben - de ezt a tevékenységüket ők nem mindig végzik olyan kielégítően, mint én az enyémet. Így én rengeteget megyek, de néha hatalmasakat esek, aminek a nyomai gyakran láthatóak a testem különböző részein... De nem adom fel, különben meg bírom a strapát!

Mindemellett kinövesztettem újabb két fogat, így immár 8 foggal kóstolgatom a finomságokat, amiket csak a kezem közé kaparintok.

Kölesgolyók segítségével anya remekül megtanította nekem, hogyan kell ügyesen szétrágni az ételeket, amiket a szájamba veszek, így most már mindenkitől mindent kérek, aki éppen eszik valamit a társaságomban.

Így én úgy gondoltam pár napig itt az ideje, hogy önállósodjak, és nem ettem meg mást, csak azokat a dolgokat, amiket meg tudtam fogni és a szájamba tudtam tenni. Ettől anya egy kicsit megijedt elsőre, de aztán mire kezdett megbékélni, és lemondott arról, hogy mindenáron püréket gyömöszöljön a szájamba kanállal, addigra kicsit én is taktikát egyedül eszem, akkor azért kevesebb táplálék jut a pocakomba, mint amikor anya is besegít, így végül kompromisszumot kötöttünk, kapok a kezembe szilárdabb étket, amit rágcsálhatok magam, ő meg ad egy kis egyebet kanállal, amibe én belepancsolhatok egy kicsit kézzel is néha, vagy egy másik kanállal.

Amit a kezembe kapok, az általában kifli vagy kalács, amiket nagyon szeretek.

A pelusozást nagyon-nagyon utálom, mert le kell feküdni a pelusozóra, és ti azt el sem tudjátok képzelni, hogy az mennyire idegesítő és unalmas, így nem nagyon szoktam hagyni anyának, hogy csak úgy nyugiban tisztába tegyen - de másnak sem igazán.

Különben már nap közben nem szopizok, csak reggel meg este, eszem mindenféle finom és darabos gyümölcsöt és zöldséget, illetve ebédre husit vagy májat. Általában naponta változtatom a napközbeni alvási szokásaimat, nehogy anya elunja magát a kötött rendszerességtől, de azért azon vagyok, hogy lassan majd áttérjek a napi egy alvásra, csak még nem döntöttem el, mikor is aludjam ezt az egyet, de majd ha kitaláltam, tudatom veletek.

Addig is nagyon sok puszit küldök mindenkinek, és öltözzetek fel ebben a hideg, szeles időben!

Puszi: Áron-baba, Zsu-mama, Géz-apa

előző bejegyzés: 2008. október 13., 21:16:00

következő bejegyzés: 2008. december 1., 23:56:00