minden Áron blog... HU!

Tavaly ilyenkor még a kórházban izgultunk anyával, hogy legyen már kicsit több a tejecskéje, mert az éhséget már akkor is rosszul tűrtem, ma meg már otthonosan mozgok mindenfelé két lábon és lelkesen fedezek fel mindent, ami csak az utamba kerül, na meg persze megkóstolok mindent, amit mások esznek előttem.

Tavaly ilyenkor még csak anya szívdobogásának a ritmusát és anya hangját ismertem fel ezer közül is, ma meg már tudom hol van a szem, a száj, a nyelv, a pocak, a haj, a láb és azt is kezdem sejteni, mi mire való... Tudom, hogy kell puszit adni és simogatni, de tudok kicsit hangosabban elégedetlenkedni, ha valami nem úgy alakul, ahogy én szeretném, sőt ilyenkor nagyokat harapni is tudok - mind a 8 fogammal. Nehezen viselem, ha valamit "Nem szabad!", de azért tudomásul veszem - előbb-utóbb, ha muszáj.

Tavaly ilyenkor még csak gyakoroltuk a szopizást anyával, most már a szilárd ételeket magam eszem, a főzelékekhez és kásákhoz még igénybe veszek némi segítséget, de nem mindig.

Tavaly ilyenkor még csak sejtettem, ma már tudom, hogy két lábról nézve szép a világ, ezért szaladok mindenhova, gyakran már az utcán is, és lassan fékezni is megtanulok, különösen ha még néhányszor koppan a fejem a körülöttem lévő tereptárgyakon...

Tavaly ilyenkor még csak nézelődtem vagy sírdogáltam, árnyaltabban még nem tudtam a gondolataimat a külvilággal megosztani, bezzeg most... Nagyon árnyaltan megosztok én mindent, pl. ha éhes vagyok akkor az etetőszékemet a konyha közepére tolom és előveszem a kistányéromat, ha valamit nem akarok, akkor hevesen rázom a fejem, ha valami nem tetszik, akkor hanyatt vágom magam és úgy kiabálok, ha valami nagyon tetszik, akkor hangosan kacagok, ha fáj valami, szívszaggatóan zokogok, ha ránézek az oroszlánomra, azt mondom "ÁÁÁÁÁ" - hiszen ő is ezt mondja, ha a fürdős halamat meglátom tátogni kezdek, hiszen a fürdős hal is ezt teszi a vízben, ha szomjas vagyok azt mondom "ziii-ziiii", ha elmélyülök valamiben hangosan sóhajtozok és hümmögök...

Tavaly ilyenkor még az volt az érdekes, ha nem aludtam nap közben, most inkább az a fura ha túl sokat alszom, de azért alszom ám rendesen, akár 1,5-2 órát is délutánonként, immár csak egyszer naponta.

Egy szó, mint száz, eltelt egy év és én nagyon sok mindent megtanultam ebben a nagyon érdekes és mulatságos világban. Anyát meg apát imádom, legjobban azt szeretem, amikor mind a ketten ott vannak velem a nagyágyban és birkózunk, hancúrozunk nagyokat. De nagyon szeretem az összes nagyimat és nagypapámat, az össze unokatesómat, kis- és nagy rokonomat, barátaimat és cimboráimat, akiket egyre inkább meg tudok különböztetni egymástól, mert már sokszor láttam őket és mindig nagyon kedvesen mosolyogtak rám!

Továbbra se gondolkozzatok sokat, ha kíváncsiak vagytok ránk, gyertek felénk, várunk Titeket!

Ha addig nem jelentkeznék újból, akkor békés, kellemes karácsonyt és legalább ilyen boldog, vagy boldogabb új évet kívánok mindenkinek szeretettel!

Puszi mindenkinek: Tipegő korú-Áron-baba, Zsu-mama, Géz-apa