minden Áron blog... HU!

Eltelt a nyár, amit nagyon sajnálok, és bizony nagyon élveztem a sok napsütést, a meleget, a Balatont, a mesztelenkedést, a pancsizást... De haladjunk sorjában a beszámolóval!

A júniusi jegesmedve invázió után végre kitört újra a jó idő, így drága szüleimmel elkezdtük nagy kanállal habzsolni a nyári élményeket. Eleinte anyával utazgattunk, mert apa még sokat dolgozott, sajnos...

Először a Balatonon voltunk, Csopakon, nagyon-nagyon jó volt! Volt egy hatalmas fürdőkád tele vízzel, meg gyerekkel, nénikkel, bácsikkal... Mindenki pancsolt, ugra-bugrált, fröcskölt, szaladgált a vízben, amire anya azt mondta, hogy tó, én meg elhittem neki. Láttam hajókat (AJÓ), hattyúkat (ATTYÚ), kacsákat (ÁPA), volt fagyi (AGYI), süti (TÓTA), hekk, palacsinta - szóval minden, ami jóóó!

Ez után itthon is csinált anya "tavat" nekem, kicsit kisebb volt, de nagyon kellemes... A kertben rendeztük be a tavunkat és anyával napközben ott hűsöltünk, meg a homokban, persze, mert építeni azt továbbra is nagyon szeretek - szegény apa meg csak dolgozott...

Aztán elutaztunk ismét Kisnánára, ahol ez alkalommal nem a pocsolyákba ugráltam nagykabátban és gumicsizmában, hanem a medencémbe ücsörögtem naphosszat és élveztem, hogy locsolhatom ki a vizet szabadon, nem jajgatnak körülöttem a szülék, hogy: "Jaj, csupa víz minden, nem szabad!", mint otthon a fürdőszobában... Nagyokat pancsoltam a diófa alatti kis "tó"-ban, hiszen minden nagy víz TÓ, mint a Balaton.

Ekkor már nagyon sok szót mondogattam, mindig utánoztam, amit anyáék mondtak, így napról-napra többet beszéltem és magyaráztam. Mindenféle állat hangját gond nélkül utánoztam, és magabiztosan tudattam mindenkivel, aki nem tudta esetleg, hogy mi kell a betonkeverőbe: VÍC, HOMMO, CEMENT. És persze azt is tudtam már, hogy ezeket ÖCCEKEVER, még mutattam is az értetlenkedőknek a kezemmel, hogyan keveri össze a betonkeverő a dolgokat.

Nagyokat motoroztam, vagy néha csak sétáltam anyával, élveztem nagyon, hogy nem kell sokat öltözködni, csak felkapunk egy pólót és indulunk - nem úgy, mit mostanság, megint minden indulás előtt össze kell vesznem anyával, annyi göncöt akar folyton rám erőltetni... A kertben sokat mesztelenkedtem, így volt lehetőségem alaposabban megfigyelni a fütyi és a pisilés összefüggéseit és jókat kacagtam ezeken.

Aztán már apa is jobban ráért és bekapcsolódott a nagy csavargásokba. Voltunk együtt Lesence falun, a Balatonnál - ismét, mert ebből sosem elég...! Megint szuper volt, pláne, hogy jó társaságunk is volt az unokatesókkal: LINDA, CSANCSI, UKA voltak velünk, és hát volt minden: Balaton, HOMMO, játszóterezés, ÚCÓBUMI, lángos, fagyi, csocsó, biliárd, evés-ivás, kirándulás a TAU-val, kocsiban darázsvadászat, szúnyogcsípések, szóval, ami a csövön kifért...

Egy hétvégére eljöttek hozzánk BÁBINT-ék Gyulafirátótról. Voltunk velük az állatkertben, ahol megmutattam a MIMI-ket (pingvinek - az én nagy kedvenceimet! ), meg a FÓKÁ-t nekik, és kaptam tőlük egy nagyon dögös TRATTORT, ami NYIHAHÁT szállít... :O Értitek ezt?! TRATTOR NYIHAHÁ-val...! Őrület!

Ez után mentünk megint Csopakra, azután Sólyba. Húúúú! Ott aztán annyi kis rokon-cimbi volt, akármerre mentünk, hogy nagyon jó volt! Ott van, Totó, Csenge, Saci, BÁBINT. Na, meg a felnőttek is, persze. Sok játék, kert, homokozó, autó... Úúúú. Nagyon jó volt. És, egyik nap elmentünk megnézni hol dolgozik a Bozsó, aki tűzoltó... Megvan? Tűzoltó, aki tűzoltó autókkal szaladgál... Igazi nagy tűzoltók... Szirénáztak, és felvitt minket a Bozsó a létrás kocsival is... :P Anya ott nagyon félt, úgyhogy őt lehozta, de én apával felmentem nagyon magasra. Aztán mondjuk apát külön felvitte még magasabbra, akkor én is nagyon megijedtem, mert nem értettem miért van olyan magasan apa...

Amikor hazajöttünk, akkor azért kicsit fáradt voltam, de hamar kipihentem magam és növesztettem a fogaimat: szemfogak és az őrlők voltak soron (azóta már 16 fogú lettem!). Most sem nagyon élveztem ezt a fognövesztést, mint eddig sem... :S

Végül eljött az ősz, bár szerencsére sokáig jó idő volt, így nem volt kellemetlen eleinte, csak apa hiányzott napközben nekem. APA DOGOZIK, TANÍT, ugyanis.

Időközben megtanultam megkülönböztetni a lányokat és a fiúkat, egyedül csúzdázni (fel is mászok EDEDÜL), mosolygok, ha fényképeznek - és jó kedvem van éppen, nagyon szeretek gyúrmázni, rajzolni - még mindig, már meg is mondom miket rajzolok, autókat, hangyákat, labdát..., EDEDÜL megyek fel és le a lépcsőn (a kisebbeken...). Segítek mindenfélét anyáéknak továbbra is, bedobom a szemetet a szemetesbe, piszkos ruhát a szennyesbe teszem, megtörlöm a kezem/arcom... EDEDÜL. Néha rá kell szólni a szüleimre határozottabban, hogy nem akarok ezt, vagy azt, mert úgy gondolják, hogy nekik mindent lehet: megetetni velem, amit nem kérek, felvetetni velem egy cipőt, amit én nem akarok, pelust venni, amit nem akarok...Úgyhogy néha kiabálok velük, hogy: NEM AKAROM, aztán elcsendesednek egy időre. Anya néha kissé zavarodottnak tűnik ettől, de majdcsak összekapja magát!

A pelussal amúgy is szakítani készülök, amióta tudok bilibe pisilni és kakilni is! Anya itthon már végre nem is ad rám mást, csak igazi nagyfiús gatyát, így ezért már kevesebbet kell veszekednem vele. Nevelhetőnek látszik...

Szoktam anyáékkal viccelődni, hogy magamra mutatok és mondom, hogy ANYA, vagy APA, rájuk meg azt mondom MÜMÜ (ez én volnék!) és tiszta kavarodás szokott kialakulni, mert mindenki más, mint aki... Ezen nagyon jókat kacarászunk, élvezik ők is.

Végül pedig jutott erre az időszakra is drámai esemény: szeptember közepén elestem a motorral és kitört a két alsó fogam (jobb 1-2)... Képzelhetitek, volt nagy ijedtség, vér, sírás, zokogás, telefon nagypapának, rohanás a gyerekfogászatra... Visszatette őket a helyükre egy néni, ami nagyon fájt, de hamar gyógyult - szerencsére. Pár napig nem tudtam megenni a szokásos napi fagyi adagomat, szörnyű volt! Már nem is látszik az egész, szerencsére, de azért majd megnézi a DOTTOR NÉNI novemberben még egyszer.

A magasságomról és a súlyomról jelen pillanatban annyit tudok, hogy nem férek már át a konyhapult alatt (ami 83 cm), csak ha bahúzom a nyakam, ill. a súlyom anya hiteles ítélete alapján: nehéz. Pontosabb adatokkal majd a két éves kori orvosi vizit után szolgálhatok, akkor majd mázsálnak és mérnek hivatalosan.

Jaj, hát most ennyi jutott, aki többet akar megtudni rólunk, jöjjön el hozzánk!